A vizsgálati eredmények alapján hazánkban is releváns probléma a csapvíz határérték feletti ólomkoncentrációja, elsősorban az 1945 előtt épült épületek esetén, ugyanis ezekben az épületekben még jelen lehetnek ólomcsövek az ivóvízhálózatban.
Az ivóvízben megjelenő ólom kiküszöbölése szempontjából az ólomcsövek teljes körű felújítása jelenti a végleges megoldást, de ennek megvalósításáig az ivóvízzel bevitt ólommennyiség csökkentése érdekében különböző átmeneti megoldási lehetőségek jöhetnek szóba, például az ivóvíz utótisztító kisberendezések (POU) alkalmazása.
Ha egy ivóvíztisztító kisberendezés rendelkezik ivóvízbiztonsági engedéllyel, még nem jelenti azt, hogy az adott termék minden káros anyag (pl. az ólom) eltávolítására alkalmas.
A kutatás körbejárja a legfőbb kockázatokat, ismerteti a kutatás eredményeit és értékelést ad a vizsgálatba bevont víztisztítók ólomeltávolítási képességéről az egéyb közegészségügyi kockázatok figyelembevételével. A vizsgált termékek között találhatók kancsós és beépített típusok is. A kancsós víztisztítók működését 3 hónapig (egymást követő 3 ütemezett szűrőcseréig), a nagyobb kapacitású, beépíthető víztisztítók működését 6 hónapig követték nyomon.
