Ha a munkahelyünkön már hétfőn reggel a pénteket várjuk, egyszerűen csak több pihenésre van szükségünk, vagy ennyi már nem lesz elég, mert a kiégés tüneteit mutatjuk?
Mit jelent a kiégés?
A kiégés vagy más néven burn-out szindróma krónikus érzelmi stressz miatt kialakuló fizikai és érzelmi kimerülés. Erre a jelenségre az 1970-es években figyeltek fel a segítő szakmában dolgozókon, idővel azonban rájöttek, hogy az állapot bárkit elérhet. A kiégés nem egyszerű munkaundor, nem egyenlő azzal az állapottal, mikor egy nehéz munkahét után szükségünk van a hétvégi kikapcsolódásra, a kiégés ennél jóval komplexebb, kezelést igénylő mentális és fizikai állapot, melyen már nem segít egy hosszabb nyaralás sem.
Honnan ismerhető fel a kiégés és mik a tünetei?
A kiégés jellemző tünetekkel kezdődik, melyek hol enyhülnek, hol erősödnek, a megjelenésük pedig szakaszosan ismétlődő.
Fizikai tünetek
fáradtság, kimerültség
gyakori fejfájás
emésztési problémák
alvászavarok
pszichoszomatikus betegségek
Lelki tünetek
állandó feszültség érzése
intolerancia, türelmetlenség
közömbösség, üresség érzése
célok elvesztése, reménytelenségérzés
inkompetencia érzése
Súlyosabb esetekben a kiégés alkohol- és drogfüggőséghez, szenvedélyes szerencsejátékozáshoz, számítógépes-játékfüggéshez, vagy akár öngyilkossághoz is vezethet, ezért nem érdemes elbagatellizálni a kezdeti tüneteket. Főként, mivel a súlyos tünetek hirtelen enyhülése lehetséges, hogy csak szakaszváltást jelent, nem pedig a helyzet megoldódását. A kiégés ugyanis szakaszos folyamat. Péter, 28 éves informatikus egy sikeres, fél éves terápia végén így emlékszik vissza a kiégése folyamatára:
1. szakasz:
Péter: „Amikor befejeztem az egyetemet, és elkezdtem dolgozni, nagyon lelkes voltam. A fél gyerekkoromat a számítógép előtt töltöttem, állandóan bütyköltem a gépemen valamit, és nagyon korán tudtam már programozni is, az egyetemet pedig később kiráztam a kisujjamból. Úgy éreztem, tökéletesen választottam hivatást, hisz elmondhatom majd, hogy a munkám a hobbim! Nem számít túlórának, ha éjszaka vagy hétvégén is dolgozom, hisz szeretem a munkám. A környezetem nem hitt bennem, szerintük már minden második ember informatikus, nem lehet kiemelkedni, és amúgy is káros ennyit a gép előtt ülni. Meg akartam mutatni, mire vagyok képes!”
Az első szakasz tünetei a munkánkért való irreálisan eltúlzott lelkesedés, mértéktelen túlórázás, bizonyítási kényszer. Ez a szakasz sok pályakezdő fiatalra jellemző, normál esetben magától lecseng, és a világmegváltó, irreális elvárásokból reális pályakép rajzolódik ki. A lelkesedés foka már nem olyan magas, hogy a munkán kívüli és az egyén saját szükségletei elé helyezze a munkavégzés szükségletét, kialakul az egyensúly a munka-magánélet között. Viszont ha ez nem sikerül, kialakul a kiégés következő szakasza, így történt ez Péter esetében:
2.szakasz:
Péter így mesél róla: „Átestem a ló túloldalára. Állandóan kimerült voltam, irreálisan sokat vártam el a munkától. Ami nem jött össze a párkapcsolatban és amilyen hiányokat megéltem gyerekkoromban, azt mind a munkával akartam pótolni. Azt akartam, hogy a munka adja meg mindazt az a boldogságot, amit az életem más területein nem kaptam meg.”
A kimerültség, a munkából való kiábrándultság jellemző erre a szakaszra. Ezen a ponton megállva újra lehet definiálni, mit várhatunk el a szakmánktól, a munkahelyünktől és magunktól, és át lehet tekinteni, milyen fajta és mennyi pihenésre van szükségünk. Ha ez nem sikerül, könnyen a harmadik szakaszba csúszhatunk át.
3.szakasz:
Péter emlékszik rá: „Nem egészen ilyennek képzeltem a munkát. Csalódott voltam és nem láttam kiutat.”
A szakasz jellemzője a frusztrációérzés és a csalódottság, ami akár már pszichoszomatikus megbetegedéseket is elindíthat és átvezet a kiégés negyedik szintjére.
4.szakasz
Péter: „Képtelen voltam koncentrálni és állandóan emésztési zavarokkal küzdöttem. A háziorvosomhoz fordultam, aki pszichológushoz akart küldeni. Teljesen kiakadtam ezen, úgyhogy még nagyobb erővel vetettem bele magam a munkába.
A negyedik szakasz jellemzője az apátia, a beszorítottság- és reménytelenségérzés, az állandó feszültség és az intolerancia. Jellemző, hogy ebből a belső feszültségből való első kitörési késztetés az első szakaszra jellemző tünetekkel jár, újra túlzott, irrealitásba csapó lelkesedés, majd kimerülés, csalódás, végül újra apátia jelentkezik, és a folyamat kezdődik elölről. Minél korábbi fázisában sikerül megállítani a folyamatot, annál könnyebben lehetséges kiszabadulni a lefelé húzó spirálból.
Hol vagyunk veszélyben? Hogyan előzhető meg a kiégés?
Azok a munkahelyek, ahol nincs visszajelzés a munkánkról, ahol nincs elég erkölcsi vagy anyagi elismerés, ahol a munka monoton, nem változatos, ahol a magánélet rovására megy a munka, mert túl sokat kell túlórázni és ahol az adminisztratív terhek a valódi munkavégzés rovására mennek, különösen oda kell figyelnie a vezetőségnek az alkalmazottak lelki egészségére. A legjobb terápia pedig a megelőzés.
Hogyan előzheti meg a vezető, hogy kiégjenek a munkavállalói? Adjon minél több elismerést az alkalmazottainak, és ne csak a hibáikat vegye észre. Valódi és változatos feladatokat adjon, és amennyire csak lehet, csökkentse az adminisztrációt. Biztosítson lehetőséget szakmai tapasztalatcserére és csapatépítésre, a dolgozók közti kommunikáció fejlesztésére.
Mit tehet a munkavállaló? Ha a vezetőség nem foglalkozik az alkalmazottai lelki egészségével, magunknak kell tennünk azért, hogy ne égjünk ki. Ha nem kapunk visszajelzést a főnökünktől, minden nap végén gondoljuk végig, mi mindent végeztünk el aznap jól, és miben tudnánk még fejlődni. Tűzzünk ki célokat és kövessük nyomon, hol tartunk velük, jutalmazzuk magunkat a sikerekért. Figyeljünk a munka-magánélet egyensúlyára, és találjunk olyan szabadidős tevékenységet, ami túlmutat a passzív internetezésen és tévézésen, ami aktív és feltölt, esetleg még a lelki mentálhigiénénkre is hat. Ilyen lehet a jóga, a sport, a meditáció, az autogén tréning. Járjunk szupervízióba, vegyük fel a kapcsolatot kollégákkal, cseréljünk tapasztalatokat!
A kiégés nem biztos tehát, hogy munkahelyváltáshoz kell, vezessen. Ha sikerül a külső körülményeket és a belső hozzáállásunkat megváltoztatni, a folyamat révén még fejlődhetünk is, leginkább a reziliencia képességében. A reziliencia olyan rugalmas ellenálló-képességet jelent, ami az átélt szenvedés révén hozzásegít bennünket, hogy könnyedébben kezeljük a stresszt és képesek legyünk újra meg újra megújulni.
Péter ma már jól van, reziliensebb személyiséggé vált a kiégés szenvedései által. Megbékélt a múltjával, átgondolta az elmúlt hónapok sikereit és kudarcait, kijelölte az új céljait, és érzelmileg stabilabbá vált. Reális optimizmusra tett szert, ma már képes önkontrollt gyakorolni, és sikerült beállítania a munka és a szabadidő kedvezőbb arányát. Így vált képessé arra, hogy ne a problémát, hanem a megoldásokat keresse, használja a kreativitását és a képességeit. Tudatossága megőrzése mellett tud továbbra is, de most már reális mértékben lelkesedni a munkájáért. Elkezdett napi szinten tenni a saját lelki egészségéért, sportol és rendszeresen relaxál. Lett egy párja is, akivel már az esküvőt tervezik.
Szerző: Geszvein Erika, tanácsadó szakpszichológus
info@minder.hu
A HuGBC WELL Munkacsoport kiegészítése:
A WELL Building Standard 10 témaköre közül az egyik a MIND témakör, amiben számos ajánlás található a kiégés megelőzésére vagy kezelésére.
A WELL MIND témakör fejezetei:
M01 Mentális egészség promotálása
M02 Kapcsolat a természettel és a hellyel
M03 Mentális egészség szolgáltatások
M04 Mentális egészség edukáció
M05 Stresszkezelés
M06 Resztoratív lehetőségek
M07 Resztoratív terek
M08 Resztoratív programok
M09 Fokozott kapcsolat a természettel
M10 Dohányzásról leszoktató programok
M11 Droghasználat edukáció és segítségnyújtás
